Learning in Florence

Végetért a képzés, amely nem is annyira képzés volt, mint azt a tanárnő Susan Gagliano megállapította, hanem inkább műhelymunka. Órarend szerint az alábbi témákat tárgyaltuk meg. Érdekes feladatot kaptunk az utolsó nap délutánján. Egy óránk volt arra, hogy mindegyikünk egyenként egy-egy kollázst készítsen folyóiratképek felhasználásával A3-as papíron. A téma az volt: My motivational collage. Where I am. Where I am going. Az elkészült munkákat be is kellett szóban mutatni. A tanárnő néha pontosító kérdéseket tett fel. Azután ünnepélyes keretek között megkaptuk az oklevelet a képzés elvégzéséről, majd következett a csoportfotó és a búcsú. Nagyon különböző hátterű, tudású és érdeklődésű tanárok kerültek össze egy csoportba, de mindannyian megegyeztünk abban, hogy sokat fejlődtünk, és a személyes életünkre is kiható tudás birtokába kerültünk a konfliktuskezeléssel és az érzelmi intelligenciával foglalkozó kurzuson. Köszönet Susannak és a csoportnak.

  Öt nap tantermi tanulás után egésznapos kirándulás következett Toszkána további három városába idegenvezetéssel. 1. állomás: Pisa, ahol a katedrálist és a tornyot ingatag alapokon kezdték el építeni, ezért mindkettő megdőlt. Csak száz évvel később folytatták az építkezést. 2. állomás: San Gimignano, ahol valamikor a keresztes háburúkba igyekvő tömegek miatt, hatalmas élet volt. Most egy csendes kisváros, amely mintha egy mesekönyvben szerepelne.  3. állomás: Borkostolóval egybekötött ebéd Chianti egyik borászatában: 4. állomás: Sienna, Firenze egykori riválisa:

Firenzei panoráma a Boboli kertből a város felé és hátra: Panoráma a Baldini kertből: Naplementében Firenze házai és a Ponte Vecchio: Kilátás az Uffizi Galériából: Kilátás a Piazzale Michelangelo magaslatáról: A Duomo kupolája az Oblate Könyvtár teraszáról:

Firenze nem igazán arról híres, hogy sok zöld felület lenne benne, különösen nem a belső városrészben. Ott semmi. Nincs olyan, hogy csak úgy leülünk egy parkban, megesszük az uzsonnánkat. Tényleg, az utcákon sem igen vannak padok. Le lehet ülni járdaszegélyekre, templomok lépcsőjére, vagy egyszerűen a földre a járművek elől lezárt területeken, mint a Pitti palota előtti meredek kövezett részen. A külsőbb részeken vannak parkok, sajnos sok a hajléktalan bennük, és gyakran találkozunk kéregetőkkel is. A Piazzale Michelangelo alatt van két szép nyilvános park a Rózsakert és az Írisz kert. A városnézésem során négy parkot, illetve kertet láttam. A Boboli kertet, a Baldini kertet, a Régészeti Múzeum és az Oblate Könyvtár kertjét. A Régészeti Múzeum kertje egy kis gyöngyszem. Az útikönyv is említést tett róla. Kellemes vízcsobogás, délies növények. A múzeum ablakán kitekintve szemet-gyönyörködtető. Belépni a kertbe azonban nem lehetett. Az Oblate Könyvtár kertje az Oriuolo utca 14. ala

Firenzéből nem lehet úgy elutazni, hogy ne jártunk volna valamelyik képtárban vagy múzeumban. Én célul a Uffizi Képtárat és a Pitti palotát tűztem ki magamnak, mint olyanokat, amelyeket feltétlenül meg szeretnék nézni a bennük felhalmozott műkincsek miatt. Az Uffizinél készüljön fel mindenki arra, hogy időpontot kell foglalni előre az interneten. A legjobb azonban, ha egy kombinált jegyet veszünk. A Covid miatt, vagy csak mert változik az egész világ, a következő tájékoztató tábla volt felállítva a Pitti palota előtt: Ebből azért ki lehetett olvasni, hogy mi minden lesz bezárva. Persze később ért meglepetés is, mert, bár az infó szerint a királyi lakosztályok zárva lettek volna, mégis látogathatóak voltak. 😃 Ha kombinált jegyet veszünk, akkor azzal 38 euróért bejutunk az Uffizibe (de a pénztárnál kérik majd, hogy mondjuk meg a pontos időpontot, amikor be szeretnénk menni), a Pitti palotába (ide öt napon belül bármikor mehetünk), a Boboli kertbe, a Baldini kertbe, és bár nem