Firenze nem igazán arról híres, hogy sok zöld felület lenne benne, különösen nem a belső városrészben. Ott semmi. Nincs olyan, hogy csak úgy leülünk egy parkban, megesszük az uzsonnánkat. Tényleg, az utcákon sem igen vannak padok. Le lehet ülni járdaszegélyekre, templomok lépcsőjére, vagy egyszerűen a földre a járművek elől lezárt területeken, mint a Pitti palota előtti meredek kövezett részen. A külsőbb részeken vannak parkok, sajnos sok a hajléktalan bennük, és gyakran találkozunk kéregetőkkel is. A Piazzale Michelangelo alatt van két szép nyilvános park a Rózsakert és az Írisz kert. A városnézésem során négy parkot, illetve kertet láttam. A Boboli kertet, a Baldini kertet, a Régészeti Múzeum és az Oblate Könyvtár kertjét. A Régészeti Múzeum kertje egy kis gyöngyszem. Az útikönyv is említést tett róla. Kellemes vízcsobogás, délies növények. A múzeum ablakán kitekintve szemet-gyönyörködtető. Belépni a kertbe azonban nem lehetett. Az Oblate Könyvtár kertje az Oriuolo utca 14. ala...
Comments
Post a Comment