Történelmi érdekességek Firenzéről egy városnéző séta nyomán

A Europass szervezésében városnéző sétán vettünk részt ma délután. Firenze túl nagy ahhoz, hogy a látnivalókat mind bejárjuk két óra alatt. Az idegenvezetőnk, Emilio ezért úgy döntött, hogy nem túl nagy kört járunk be, és inkább a történelmi érdekességekre koncentrál.

Én meg ezekből egy-két dolgot továbbadok nektek.

A sétánkat a Piazza di San Piero Maggiorén kezdtük, ami az egyik legrégebbi városrésze Firenzének. Az egyik oldalán található egy kora középkori lakótorony, vagyis egy egykori „ház”, amely akkor a maga négy-öt emeletnyi magasségéval egy vidékről a városba tévedt embernek felhőkarcolónak tűnt. A legfelső emeleten volt a konyha. Főleg azért, mert az volt a legtűzveszélyesebb helyiség. Ha kigyulladt, akkor azért a szobákból a lakók ki tudtak menekülni.

A középkori firenzei házakon, összesen vagy 150 házon, körülbelül derékmagasságban egy 20x40 centiméteres boltíves nyílás van kis ajtóval. A csoportból senki sem találta el, hogy ezek arra szolgáltak, hogy ezeken keresztül adták ki a bort a járókelőknek. A házaktól, a saját termésű szőlőből készült bort adómentesen árusíthatták így.

Az üveg neve: fiasco di vino, azaz „flaskó, flaska, palack". Ha szállítás közben eltört az üveg, akkor mondták, hogy fiasco, azaz „kár” érte őket. A magyarban is megvan ez a „fiaskó” szó „kudarc” értelemben. A több bort tartalmazó vesszővel körbefont üveget demizsonnak hívjuk. Hasonlóan hangzott, illetve felismerhető volt az olasz változat is, és több tanárnő jelezte, hogy az ő nyelvükben is megvan ez a szó. Utánanéztem az értelmező szótárban, hogy a náddal vagy fűzvesszővel befont nagy palack, amely italok tárolására szolgált, azaz a demizson francia eredetű szó.

A séta során egy nagyobb háztömbhöz érkeztük, amelynek oldalfalai ívesek voltak. Senki nem találta ki, hogy azért van ez így, mert az ókori amfiteátrum alapjaira épültek körben a házak.

A bank szó a banca („asztal”) szóból származik, és a firenzei pénzváltókra utal. Ha pedig az egyik nagy nemesi család, amely egy-egy háborúba, akár a franciák, akár az angolok oldalán nagy pénzt fektetett tönkre ment, akkor azt mondták, hogy „törött asztal”. Ebből lett az angol „bankruptcy”, azaz csőd szó.

Sok görög kereskedő élt a középkori Firenzében. Rájuk utal az egyik utca neve: Borgo de Greci.

Egy másik utca neve (Via dei Leoni) meg arra emlékeztet, hogy a Mediciek a hatalmunk fitogtatásaként, és mert csodájára jártak az emberek, oroszlánokat tartottak az udvarukban.

Michelangelo egy csapat kőfaragóval dolgozott „team”-ben. Azonban a csoport összetételét néhány havonta megváltoztatta, mert a zseniális mester, aki tudta magáról, hogy egyedülálló nem akarta, hogy az összes fogását ellessék. Főleg, ha valakiről látta, hogy igen tehetséges.

Michelangelo igen hiú volt a munkáira. Az útikönyvben olvastuk a történetet, hogy amikor egy támogatója egy kis észrevételt tett, hogy talán a Dávid szobor orra túl vastag, akkor a kezébe rejtett Michelangelo egy kis márványport, és felmászott a létrára. Úgy csinált mintha lefaragna a szobor orrából egy kicsit, és közben lassan csorgatta lefelé a márványport.

A Palazzo Vecchio falába maga Michelangelo véste bele az önarcképét profilból. Két történet is szól erről a falba vésett portréról. Mindenki maga döntse el, hogy melyik tettszik neki. https://www.conoscifirenze.it/history/375-Michelangelo-and-portrait-on-the-facade-of-Palazzo-Vecchio.html 

Girolamo Savonarola szerzetes, politikus és író volt, aki azután, hogy Firenzébe érkezett, gyújtó hangú beszédeivel maga mellé állította az embereket, és átvette a hatalmat. Az ún. „hiúságok máglyáján” rengeteg műtárgyat égettek el, és az inkvizícióhoz hasonlóan embereket kínoztatott, illetve égettetett meg.

1498-ban azután eljárást indítottak ellene, felakasztották, majd máglyán megégették. Ennek a helyén egy bronzplakett van a Piazza della Signorián a földön. A legenda szerint itt, ahol megégették a szerzetest, télen hamarabb elolvad a hó, mint másutt.

Dante háza egyáltalán nem biztos, hogy az volt, ahova mondják. A családjának több háza is volt ebben az utcában, de hogy melyikben lakott ő maga, azt nem tudni. Minden esetre az egyik épületben egy múzeumot rendeztek be a tiszteletére. Dantenak politikai okokból kellett elmenekülnie Firenzéből, és új lakhelyén, Ravennában fejezte be az Isteni színjátékot. Egyes iskolákban akár egy évig is tanulják, olvassák és tanulmányozzák az Isteni színjátékot - mondta az idegenvezetőnk.

Egy firenzei kifejezés a „biscero” (jelentése: hülye) egy család nevéből származik. A történet szerint, amikor a dómot kezdték építeni, akkor a környező házakat felvásárolták, mert kellett a hely a dóm számára. Minden családot kárpótoltak, és azok aztán hatalmas házat vehettek másutt. A legutolsó család a Biscero család volt. A család feje háromszor is visszautasította a felkínált pénzt, mert mindig többet akart. Egy napon azonban leégett a háza, és semmi pénzt nem kapott. Ő tehát a „biscero”.

A firenzei dóm, a Duomo, teljes nevén a Cattedrale Santa Maria del Fiore a harmadik legnagyobb dóm a világon a vatikáni és a milánói után, de a legnagyobb, amelyet téglából építettek. A kupolájáról a gömb időnként leesett, később egy összetörött köralakú márványlapot raktak a földre, hogy figyelmeztesse a firenzeieket a veszélyre. Amikor azonban egy hatalmas keresztet illesztettek a gömb tetejére, többet sem vihar, sem villámlás nem rongálta meg, és nem esett le többé a földre.

A dóm oldalán az eresz és a vízköpők magasságában a bika feje van a kőfalban. A legenda szerint az egyik kőfaragó mester faragta oda a szobrot, mert őt bizony a hűtlen felesége felszarvazta, megcsalta az építésvezetővel. Amikor a dühös férj ezt számonkérte a munkaadóján, akkor az elbocsátotta. Se felesége, se munkája nem volt már ekkor. Később, amikor új építésvezető lett, visszavették a megcsalt férjet, aki odafaragta a felszarvazott bikát, hogy „minden ablakon benézve figyelhesse a feleségét”.

A dóm belseje elég üres, mert az 1966. évi árvíz idején kimenekítették a műkincsket, amelyek azóta is múzeumban vannak.