A tanfolyam és a résztvevők megismerése

Két nap telt el eddig a tanfolyamból, és örömmel konstatálom, hogy nagyon jó a képzés. Olyan élettel teli a tanárnő, és olyan jó témákat, megközelítéseket mutat be, hogy egy percet sem unatkozom.

A résztvevők is igen aktívak. Mondogatja is a tanárnő, hogy milyen szerencséje van. Nekünk is. Egy minden esetre biztosnak látszik, hogy igen értékes tudáshoz jutok. Egyes elemeiben szinte csoportterápia komoly témákkal, praktikus dolgokkal és időnként nevetéssel.

Íme az órarendem:

 Az első alkalommal bemelegítő feladatokkal kezdtünk. Ahelyett, hogy sorban bemutatkoztunk volna egymás után, ami valószínűleg elég unalmas lett volna, igen eredeti játékokat játszottunk.

Az egyik ilyen a „nevek és mozdulatok” játék. Mindenki sorban kimondja a nevét és hozzátesz egy mozdulatot. A tanárnő rá is kérdez, hogy mit jelent egy-egy furcsa mozdulat az adott országban. Ezután mi is kimondjuk a kolléga nevét ránézve, és mutatjuk hozzá a mozdulatot. Minden név után megismételve az összeset. Azután az önként jelentkezők elmondják az összes nevet sorban, és mutatják hozzá a mozdulatot. A legvégénkórusban mondjuk újra a neveket a mozdulatokkal.

Egy másik feladat, amely segített egymás megismerésében az az IGAZ-HAMIS volt.

A tanárnő állításokat mond. Ha igaznak gondolom magamra nézve, akkor felállok, ha nem, akkor ülve maradok. Az „állásfoglalás” alapján tesz fel kérdéseket a tanár. Így ismerjük meg egymást. Példamondatok: Ez az első utam Firenzében. Ez az első Erasmus+ kurzusom. Szeretem az olasz ételeket. Jobban szeretem a macskákat a kutyáknál. Szeretek utazni. Szeretek vásárolni.

Később a bemutatkozó diasorokkal megismertük a részvevők országát és iskoláját is, és érdekességeket hallottunk a kollégáktól. Néha kérdésekre válaszolva.

A görög tanárnők egy kis városból, Nafplióból (https://hu.wikipedia.org/wiki/Návplio) érkeztek. Az egyik, aki franciatanár öt különböző iskolában tanít, mert alacsony a heti óraszám franciából. Rengeteget utazik az iskolák között. Az egyik iskolájában a gyerekek fele roma, akiknek nincs számítógépük, tehát nem lehetett online tanítani őket a hét hónapos iskolabezárás alatt. A másik tanárnő igazgató-helyettes, akinek 19 a heti tanítási órája.

A román tanárnők nemigen tudnak angolul, egymásnak fordítanak. Azért nagyon lelkesek. Egy vidéki városból jöttek mindannyian. (Úgy látszik, hogy a román nemzeti ügynökség nem bánja, ha egy iskolából többen is jönnek!) Bemutatták az iskolájukat és a városukat, Galatit. Itt is olvashattok róla: https://hu.wikipedia.org/wiki/Galați

Tina, aki egy kis faluban lakik, először van külföldön, nagyon hálás az igazgatónőjének, aki noszogatta, hogy utazzon el a képzésre.

A spanyolországi tanárnő Katalóniából jött, Sabadellből, 40 kilométerre van ez a város Barcelonától. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sabadell)  A város lakosainak 27 százaléka munkanélküli, ennek „megfelelően” a szülőknek nem a legnagyobb gondja az iskola.

Ő is igazgató-helyettes, neki 12 tanítási órája van hetente.

A tanfolyam egy részén előkerül a mobiltelefon iskolai használata téma. Rajtam kívül mindegyik tanárnő azt mondta, hogy a tanulók nem hozhatnak be telefont az épületbe, vagy ha mégis, akkor azt a tanárok begyűjtik, elzárják. A román iskolában a titokban telefonáló gyerek figyelmeztetőt kap, és a szülőt behívatják az iskolába.